alptraum

Style: 0

BEVEZETÕ:
ÉLETÜNK,
AMELYNEK
MÁSOLATÁT
SZEMLÉLJÜK

Ön most azt gondolja, hogy a kezében tart
egy könyvet, ám ez a könyv írásaival és
képeivel, ragyogó színeivel csak egy háromdimenziós
kép, amit Ön az agyában szemlél... A
csillogó dombornyomás is, amit érez, ahogy ennek a
könyvnek a borítójához hozzáér, ugyanúgy annak a
könyvnek a része, amit Ön az agyában érint meg...
Amikor Ön rápillant a könyvre, az oldalakról
visszaverõdõ fényt az Ön szemének retinasejtjei
elektronikus jelekké alakítják. Az optikai idegek segítségével
ezek a jelek, melyek a könyv formájáról,
színérõl, vastagságáról és hasonlókról szolgáltatnak
információt, az agy látóközpontjába továbbítódnak.
Az itt dekódolt jelek egy értelmes egésszé alakulnak,
miáltal a könyv képe az Ön agyának sötétjében
újra megformálódik. Ezért aztán efféle kijelentések,
mint „a szememmel látok”, „a könyv elõttem van”,
nem tükrözik a valóságot. Aszemnek csupán az a feladata,
hogy a beérkezõ fényt elektronikus jelekké
fordítsa le. Akönyv képe is, amivel Ön kapcsolatban
van, nem Önön kívül létezik, ahogyan Ön azt gondolja,
hanem éppen ellenkezõleg, Önben van. Ráadásul,
soha nem lehet biztos abban, hogy a látvány,
ami az Ön elméjében létezik, a valóságot tükrözi-e,
vagy hogy van-e egyáltalán anyagi megfelelõje.
Talán azért gondolhatja Ön, hogy a könyv Önön
kívül van, mert érzi, ahogyan a keze végigsiklik az
oldalakon. Pedig ez az érzés is, akárcsak a látás benyomása, az agyban jön létre. A bõrben lévõ idegek érzékelése
folytán elektronikus jelek képzõdnek és továbbítódnak az agyba.
Ezek az üzenetek az agy tapintóközpontjába érkeznek, és az
érintés hatását keltik bennünk, továbbá érezzük a nyomást, vagy
hogy kemény, puha, meleg vagy hideg tárgyat érintettünk meg.
Amikor Ön megérinti a könyvet, agyában az a benyomás születik,
mintha a könyv vastagságát, oldalainak finomságát vagy a
borító dombornyomását érzékelné. Az igazság azonban az, hogy
Ön soha nem érintheti meg ennek a könyvnek az eredetijét. Amikor
azt hiszi, hogy megérinti, valójában az agyában lapozza annak oldalait, az agyában érzi a lapok vékonyságát és simaságát.
Ugyanez a helyzet a többi érzékszervvel is. Egy gitár pengetésekor
a gitár húrja állóhullámokat hoz létre a levegõben. Ezek
a hullámok informálják a belsõ fülben található apró szõrszálakat,
a rezgések pedig elektronikus információként az Ön agyának
megfelelõ részéhez továbbítódnak.
A szaglás is az agyban valósul meg. A molekulák, amik egy
citrom héjából válnak ki, értesítik az orr illatérzékelõit. Innét
elektronikus jelként az agy felé tartanak, hogy az dekódolja
õket.
Vagyis röviden, az Ön minden benyomása - legyen szó látásról,
hallásról, ízlelésrõl, érintésrõl vagy szaglásról - az agyban,
kifejezetten az Ön számára, újra létrejön. Amikor azt mondjuk
„érzékelem a körülöttem lévõ világot”, akkor az elménkben
megszületõ másolat-színekrõl, másolat-formákról, másolat-hangokról
és másolat-illatokról beszélünk.
Érzékelésünk annyira tökéletes, hogy elhiteti velünk, „kívül”,
tehát testünk körül létezik egy világ; ez a helyzet azonban kicsit
sem különbözik attól, amit éjszaka álmainkban megtapasztalunk.
Álmunkban tudatában vagyunk a körülöttünk zajló eseményeknek,
hangoknak és képeknek, sõt, testünknek is... Gondolkodunk
és ítélünk, félünk, haragszunk, örülünk vagy szeretünk.
Beszélünk a többi emberrel, és azt gondolván, hogy ugyanazokat
a dolgokat látjuk, mint õk, véleményt alkotunk a körülöttünk
lévõkrõl. Vagyis álmunkban is az az érzésünk, hogy környezetünk
egy anyagi világ. Ameddig fel nem ébredünk és rá nem jövünk,
hogy mindaz, amit úgy hittük, átélünk, csupán az elménkben
történt meg...
Amikor pedig felébredvén azt mondjuk, „mindez csak álom volt”, azt akarjuk kifejezni, hogy az átélt élményeknek tulajdonképpen
nincsen fizikai valóságalapja, s hogy minden az elme terméke.
Amikor ébren vagyunk, akkor pedig feltételezzük, hogy evilági benyomásainknak
van megfelelõje a fizikai világban. Holott, azok a tapasztalatok
is, amikre éber állapotban teszünk szert, olyanok mint az
álom: ugyanúgy az elménkben történnek meg.
Az ok, amiért Ön azt gondolja, hogy most ébren van az, hogy úgy
érzi, kezében tartja ezt a könyvet, amit vélhetõen olvas, vagy mert értelmezi
tudja, amit olvasott, és hogy úgy tûnik, minden esemény nagyon
logikusan követi egymást. Pedig mindez - az Ön keze, amely a
könyvet tartja, a könyv maga, amelynek oldalait lapozza, az Ön környezetében
lévõ tárgyak, az Ön helyzete a szobán belül - egy másolat,
amit Ön az agyában szemlél. Ha valaki most azt kérdezné Öntõl „ébren
van Ön, vagy álmodik?”, a válasza az lenne „hát persze, hogy ébren
vagyok”. Talán ezt a kérdést Ön álmában is sokszor feltette magának.
Az álomban adott válasz azonban - vagyis, hogy Ön ébren van -
ébredés után nyilvánvalóvá vált, hogy hamis. Vajon nem lehet, hogy
Ön most, ebben a pillanatban is téved? Ki tudja Önnek garantálni azt,
hogy ebben a pillanatban nem álmot lát, sõt, hogy egész élete nem egy
álom? Hát akkor, mindezek után hogyan lehet Ön bizonyos abban,
hogy a világ, amelyben él, valóságos?
Könyvünk most következõ oldalain filmek epizódjait illetve ehhez
fûzött magyarázatainkat olvashatja. Azt a tudományos tényt dolgoztuk
fel, hogy soha nem lehetünk biztosak az általunk ismert valóságban.

__________________
İmtisali cahidu fillah olubtur niyetim,
Dini islamın mücerred gayretidir gayretim.
Fazlı Hak ve hikmeti cündü ricalullah ile,
Ehl-i küfrü serteser kahreylemektir niyetim.
Embiyau evliyaya istinadım var benim,
Lütfü Haktandır hemen ümidi fethu ve nusratım.
Nefsim ve malımla nola kılsam cihanda içtihad,
Hamdülillah var gazaya sad hazaran rağbetim.
Ey Muhammed! Mucizatın Ahmedi muhtar ile,
Umarım galib ola Edayı dine devletim!